A második rozéfröccs utolsó cseppje is legurult a torkomon. A szomszédban eltöltendő, felhőtlen nyári estének ígérkezett.
A legkisebb, bébi őrre kapcsolva alszik a szobájában, nagyobbak a nagyszülői gondviselés szülőket tehermentesítő oltalmában elhelyezve.
Faszén izzik, konyhai előkészületek a finisben, könnyed beszélgetés a sörpadon. Telefon. Apu.
Micsoda? De hogyan? Röntgen? Meddig? De ezt leszámítva, hogy van? Induljunk? Add ide egy kicsit!
Dilemma. Jó szülő-rossz szülő. Ahogy a gyerek szeretné. De mit akar a gyerek? Befolyásolható. Szülő is. Nagyszülő által. Is.
Két fröccs sehol.
Levegő izzik, feszült várakozás, föl-alá járkálás. Telefon.
Baloldali kulcscsonttörés, rögzítő kötés, ambuláns lap, ellátva, gondviselőnek átadva, kontrollra jelentkezni.
Víz érheti. Nem mindegy.
Kicsim! Nem maradsz le a holnapi szülinapi zsúrról, de nem akarsz mégis velünk aludni ma éjjel? Holnap odaviszünk.
Biztos, hogy nem? Enyhe lelkiismeret furdalás. Szándékosan fojtom le, ne szaladjon el a ló. Nem megyünk. Ha mégis, akkor feltétlenül…Persze. Köszi.
Sörpad.
