Este háromnegyed tíz.
Azt hittem, már elaludt a kinti kanapén, de negyed óra múlva rá kellett döbbennem, hogy még mindig maradt egy csöpp energiája a következő kérdés feltevéséhez, miután a jóságos Homokember látszólag telehintette szemecskéit álomporral.
-Ez, mi ez?
Félálomból felriadva próbálom elhelyezni magam térben és időben, majd válaszolok:
-Micsoda?
-Ez.
-Mi?
-Ez.
-Hol? Mutasd!
Mutatja az ujjait, de nem látok semmit a sötétben.
-Hol találtad?
-Ojjomban.
-Az fika.
-Fita hi-hi-hi.
-Ne csinálj semmit, mindjárt hozok egy zsebkendőt!
-Ém is hozom.
-Nem, te maradj itt az ágyban!!!
-Jovan.
Második felvonás. Már majdnem mély álom.
-Megint tanátam!
-Mi, hogy, micsoda?
-Még egy fita! hi-hi-hi.
-Đ&@#$Ł{}Ł$<>
-Az mért megint?
-Holnap elmesélem kicsim, jó éjszakát!
